Közel ötéves procedúra után elítélték a veronai tragédiáért felelős buszvezetőt. Sándor Zsuzsa elemzéséből kiderül, hogy az eljárásoknak koránt sincs vége, számos kérdés vár még tisztázásra.

Csaknem öt évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a 2017. január 20-án történt tragédia ügyében Olaszországban megszülessen a jogerős ítélet. Azt hihetnénk, hogy ezzel lezárult a veronai buszbaleset ügye, ám ez közel sincs így. Érdemes felidézni a történteket, de főként azokat a jogi lépéseket, amelyek mind a mai napig nem vagy nem korrekten történtek meg.

A Szinyei Merse Pál Gimnázium tanulói és kísérői – tanárok, szülők, rokonok – egy, az iskola által szervezett sítúráról tartottak hazafelé, amikor Verona közelében autóbuszuk letért az útról, és fékezés nélkül az autópálya szalagkorlátjának hajtott, majd az egyik autópályahíd pillérének csapódva kigyulladt. A busz 56 utasa közül 18-an életüket vesztették, 26-an megsérültek.

A baleset kísértetiesen hasonlított az 1999-ben történt deutschlandsbergi tragédiához, amelyben szintén egy sítúrán lévő diákcsoport tagjai – kőszegi és szombathelyi középiskolások és kísérőik – szenvedtek buszbalesetet, amelynek következtében 18-an haltak meg, 27-en pedig megsérültek. A 22 évvel ezelőtti, ausztriai katasztrófát is emberi mulasztás, valamint a busz nem megfelelő műszaki állapota okozta.

Visszatérve a veronai tragédiához:

• felidézzük az eseményeket,
• a vallomásokat és azok változásait,
• megnevezzük a felelősöket,
• értékeljük a felelősségük tisztázását vagy annak hiányát,
• valamint elemezzük az állam reagálását a történtekre.

A mostani, olaszországi jogerős ítélet úgynevezett peren kívüli egyezséggel született, ennek során a buszsofőr, Varga János 6 év letöltendő szabadságvesztést kapott, és örökre eltiltották az olaszországi járművezetéstől. Bár nem vagyok ismerője az olasz büntetőjognak, az nyilvánvaló, hogy mivel a másodfokú ítélet az ügyész és a védő között létrejött egyezséget hagyta jóvá, így az az elsőfokú ítélet egyéb rendelkezéseit nem érinti. Ez pedig logikailag – és jogilag is – azt jelenti, hogy az a „tényállás” az irányadó, amit az elsőfokú bíróság megállapított, és amely miatt korábban még 12 évet szabott ki. (Az eljárás másik öt vádlott – az autópálya biztonságáért és építéséért felelős mérnökök – ellen még zajlik.)

Az elsőfokú ítélet megállapítása szerint a buszt vezető sofőr súlyos alvászavarban szenvedett, emiatt veszítette el uralmát a jármű felett. Luciano Gorra, az első fokon eljárt bíró szerint Varga Jánost a betegsége miatt nem lett volna szabad a volán mögé engedni. Az olaszországi perben azonban nem firtatták sem a buszos cég vezetőjének, sem pedig a sofőrt vizsgáló orvosnak a felelősségét. Davide A. Tirozzi, az áldozatok jogi képviselője 2020 júliusában az Origonak elmondta, hogy ennek ellenére a bíró leírta, a balesetnek több felelőse is lehet, így azok is, akik tudtak Varga egészségi állapotáról. Szó esett a tárgyaláson, de a bírói indokolásban is szerepelt, hogy a buszba egy pót-üzemanyagtartályt is beszereltek, bár a bíró szerint a baleset bekövetkezésében ennek nem volt szerepe. Azt viszont szintén nem vizsgálták, hogy ennek a póttartálynak lehetett-e szerepe a bekövetkezett robbanásban, illetve a tűz mértékében.

A kirándulókat szállító jármű a Pizolit Kft. autóbusza volt, melyet a cég alkalmazásában álló két sofőr vezetett. (Kalmár Zoltán, a másik buszvezető a balesetben életét vesztette.) Az olaszországi nyomozáshoz készített szakértői jelentés szerint a buszt 53 személy szállítására vizsgáztatták le, ám engedély nélkül átalakították, beépítettek még egy sor ülést, így már 58 személy fért el benne. Szintén a szakértői vélemény tartalmazza, hogy egy 370 literes üzemanyagtartályt is beépítettek, ugyancsak engedély nélkül és műszakilag is szabálytalanul.

2017 februárjában a Pizolit Kft. ügyvezetője, Czakó Tibor közleményt adott ki, amely szerint

a híresztelések szerint póttankot építettek a busz elejébe. Cáfolat: a gyári leírások bizonyítják, a busz elől jobb és baloldalon gyárilag üzemanyagtartályokkal van felszerelve. A képeken jól látható a gyári töltőnyílás mindkét oldalon.

Czakó állítása sem logikailag, sem tényszerűen nem igaz. Természetesen a gyári leírás csak a gyárilag beépített tartályokat tartalmazza, ez semmit sem bizonyít. Ellenben számos, az eljárás során készült fotó és szakértői vélemény bizonyította a póttartály utólagos és műszakilag sem megfelelő beépítését.

Három hónappal a baleset után Czakó Tibor a TV2-ben azt nyilatkozta, hogy „hivatalosan” nem tudja, ki vezette a buszt, továbbá nem ismeri el, hogy apnoés volt a buszvezető. (Az alvási apnoe egy súlyos alvászavar, mely során a légzés alvás közben időről időre abbamarad, majd újra elindul.) Még hozzátette: „amíg valaki szakértőnek álcázva magát azt nyilatkozza, hogy a sofőr álmában elfelejtett levegőt venni, nagyjából ott tartunk, mint a többi „konkrétummal” Itt egy meghatározott érdekcsoport kelt hangulatot”.

Czakó nyilatkozatát azonban később maga Varga János is cáfolta, amikor 2017 júliusában megszólalva azt mondta: nem aludt el a volánnál, vagyis „nincs összefüggés a korábban napvilágra került alvászavara és a történtek között”. De cáfolta Czakó állítását a baleseti jegyzőkönyv is, amelyből kiderült, hogy a buszvezetőt korábban már felfüggesztették, ám mivel később egy szak- és üzemorvosi papírt is bemutatott a gyógyulásáról, újra engedték vezetni. A jegyzőkönyv szerint azonban a gyógykezeléséhez használt készülék és a szedett gyógyszerek miatt ezt nem tehették volna meg.